Intézménymutató:
KAB Alkalmazott Tarsadalomtudomanyi szakbizottsag
2008. október 11.
Szakmai előadássorozatot tartott október 10-én a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai campusán a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) első, határon túli fiókszervezete a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB). Az előadásokat a KAB két, Csíkszeredában működő szakbizottsága, az Agrártudományi Szakbizottság és az Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság szervezte. A KAB-nak 14 szakbizottságának 450 romániai tagja van. Ezeknek a területi bizottságoknak nem a tudományos kutatás az elsődleges célja, sokkal inkább szervezési feladatokat látnak el. /Előadások a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./
2008. október 13.
A magyar tudósok 1996-os világtalálkozóján november 3-át a magyar tudomány napjának nevezték el, az Országgyűlés pedig 2003-ban hivatalosan is felvette a jeles napok sorába. A magyar tudomány napjáról számos tanácskozáson, konferencián emlékeznek meg, az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság agrártudományi és társadalmi szakbizottságai néhány nappal ezelőtt például a csíkszeredai Sapientia Egyetemen értekeztek. A romániai magyar természet- és társadalomtudományi tábor csendesen gyarapszik, közben terjed a tudománytalanság, a dilettantizmus, az amatőrködés. Az erdélyi magyar történelemtudomány hiába mondja ki, hogy az egykori, magyarok elfoglalta területeken a székelység nyugatról keletre való fokozatos megtelepedése a legvalószínűbb, mégis vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek. Könczei Csongor figyelt fel arra, hogy a Maros Művészegyüttes csak román címszó alatt, de magyarul bejelentkező honlapján néhány menüpontot rovásírással is megjelentettek. „Tánctörténeti tény, hogy a Kárpát-medencei hagyományos tánckultúra és ezen belül a magyar paraszti tánckultúra (sőt még a hangszeres tánczene) legrégebbi rétegei is késő középkori és reneszánsz nyugat-európai gyökerekre vezethetők vissza, (…) azaz a XX. századi magyar néptánc-kultúra azt őrizte és hagyományozta, amit az angolok, franciák, németek, olaszok stb. néhány évszázada elfelejtettek. Hogy ennek mi köze az ősi magyar honfoglaló kultúrához? Semmi. A rovásíráshoz? Még annyi se. Mert képletesen fogalmazva: ahogyan latin betűkkel írunk, úgy latinul táncolunk is. ” – írta Könczei. /Székedi Ferenc: Latinul táncolók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./
